Új év. Nagy tervek. Tiszavirág életű fogadalmak. Mint egy bazinagy hétfő.

Ez az év úgy futott el mellettem, mind hajdanán a francia nyelv. Észre sem vettem mikor hagyott ott. Akkor eszméltem, mikor már a fenek is csak egy pontnak látszott a távolban.

Rohan az idő, már oly rég együtt járunk. Valamire mégiscsak rájöttem én. -énekelhetném, ha legalább egy olyan dolgot meg tudnék nevezni, amire rájöttem idén. No várjunk csak, hadd gondolkodjam.

Végülis magamról elég sokat tanultam. Rájöttem, hogy amit eddig türelemnek hittem, az valójában gyávaság. Rá kellett jönnöm, hogy bár az élet eddig elkényeztetett, nekem sem sikerülhet minden úgy, ahogy én azt megálmodom. Rájöttem, hogy a mondással ellentétben a kudarc nem megerősít, hanem megtör. Rájöttem, hogy ha öregnek látom és érzem magam, akkor nyilván az is vagyok. Rájöttem, hogy ezen nehezebb változtatni, mint gondoltam.

Újévi fogadalom: Mégiscsak megpróbálom!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.