Zsanu plátói szerelem témájával kapcsolatos bejegyzése kapcsán jutottak eszembe a mozivászon elérhetetlen sármőrjei. Ki ne élte volna át az első szerelmet,amit a kifejezetten jóképű, jó vagy épp rossz oldalon álló főhős iránt érzett? Aztán jött a poszter gyűjtögetés, a rajongás,a zsizsegés az álmodozás, az első szerelem átélése egy virtuális hős érzelmein keresztül. Az a bizsergető érzés amikor az ember felismeri, hogy külleme van, ami talán egy ellentétes nemű lénynek annyira megtetszhet, hogy azt egy vad, de mégis gyengéd birtoklási vággyal fejez ki. Aztán a kétségbeesett felismerés, a kiválasztott elérhetetlenségéről, majd a valóság, a szomszéd fiúra való felfigyelés, aki mellesleg egy picit hasonlít is előző hősünkhöz. Aztán elmaradnak a hős karakterek és rájövünk, hogy még a szomszéd fiúnál is helyesebb srácok ülnek a 7es buszon,az iskolapadban vagy a kedvenc kocsmánkban....A következő igen vitatott korszakot azt hiszem mindenki ismeri. Ez a korszak a végső választásunk tanulópályája, az önmagunk megismerésének időszaka, szimplán szexualitásunk megélése, a társadalmi konvenciókkal való küzdelem?! Furcsa ellentmondásos időszak. Ha túl sokáig tanulunk a konvenciók már kritizálnak,sőt rosszindulatú jelzőket akasztanak ránk.De kinek mennyit kell tanulnia, hogy jó eredménye legyen? Aztán választunk. Ki jól, ki rosszul. Ez  a választás manapság egyre inkább kitolódik. Mondjuk ki bátran,elérkeztünk a címben is jelzett 30asokhoz. És amikor az ember azt hiszi, már szinte mindent látott és rengeteg tapasztalattal rendelkezik, a házasélet nyugodalmas és szeretetteljes hétköznapjaiból valahogy bekeveredik mondjuk az Alkonyat című mozifilmre és tinilányként,nedves bugyival tántorog ki a plüssszékek közül. Az ezt követő napokban a két lábbal a földön járók párszor elkapják tisztelt férjüket, pasijukat, aki értetlenül bár,de elégedetten áll a libidómegugrás ténye előtt. Az álmodozók újra rajonganak és zsizsegnek. Az irodisták pedig munkaidejük 80 százalékát azzal töltik, hogy mozihősünkről videókat néznek a youtube-on ill. felkeressék hivatalos blogját, ahol szintén gyönyörködhetnek. Tehát 30 körül is él még a bizsergés, de mennyire!!És milyen jó is újra átélni! A kérdés azonban felmerül: ha mi nők is ennyire vágyunk erre az érzésre miért nem szállunk olyan könyedén virágról-virágra, mint ahogy teszik ezt hím társaink? Vajon a nagybetűs Választás után örökre önmegtartóztatást gyakorlunk? Kevésbé vagyunk aktívak,tompulnak az érzékelő csápjaink és ördögi körként ezt érzik rajtunk kedves férfi társaink és nem próbálkoznak olyan hevesen? Vagy netán vannak olyan módszereink, amelyekkel mindezt a meglévő kapcsolatunkból hozzuk ki ? Egy kedves ismerősöm szavaival élve: a nők tudják hogyan kell felmelegíteni a káposztát?A férfiak nem?

(Diamond Jarod neves etológus,” Miért élvezet a szex” című könyvében  talán választ találhattok a fenti kérdésekre és megismerhetitek az „Otthon a papa” , a „Sok a papa”  és még sok más érdekes elméletét.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.