Blood actually

2010.09.23. 15:10

Na, engem is elkapott a vámpír-őrület! Csoda, hogy eddig is megúsztam, hiszen a vámpíros történetek napjainkban újra reneszánszukat élik, és lépten-nyomon vámpír-sztorikba botlunk a könyvesboltban, a moziban és a tévében. Dehát miért imádjuk őket annyira?

Mióta világ a világ, az ember vágyik a halhatatlanságra, és valami megmagyarázhatatlan  hajtja a borzongás és a misztikumok felé.

A mai könyvek és filmek vámpírkarakteri gyakorlatilag ellenállhatatlanok a romantikára éhes nők számára! Kifogástalan jellem és tökéletes külső. Ők már igencsak távoli rokonai a jó öreg Nosferatunak. Megtestesítenek mindent, amire egy nő vágyik. Egy erős férfi, aki egy életen át (vagy akár tovább is) elkísér a halhatatlanság és az örök szerelem ígéretével. Bármitől megóv, mellette mindig biztonságban érezhetjük magukat. Egyszerre van meg benne  gyengédség és agresszió. Ettől olyan végzetesen vonzó és kívánatos. A vérszívás csak még tovább fokozza azt az állati ösztönt, amit a szexuális kielégülés és a csillapíthatatlan birtoklási vágy mozgat. Hiszen ez egy örök vérszövetség. Én az övé, ő az enyém, lelkileg és fizikálisan egyaránt. Egy életre szóló szenvedély, mindez egy tökéletes test és arcél mögé bújtatva.
Van olyan nő, akinek ez nem indítja be a fantáziáját? Van olyan nő, aki ennek ellen tud állni?
 
Ó hát melyik tinilány nem álmodozik arról, hogy bár a tanárok szívatják, a szüleivel épp nem jön ki és valahogy a barátaival sem találja a hangot, de sebaj, mert itt van mellette Edward Cullen, aki mindentől megvédi és aki mellett elfelejtheti a hétköznapok gondjait!
 
Vagy melyikünk nem képzeli el, mikor a főnöke ordít vele, vagy  a metrón fellöki valami tahó, hogy elég ha Bill Comptonra gondol,aki  azonnal ott terem és jól ellátja ezeknek a barmoknak a baját (aztán egy ódon ház hatalmas, barokk díszítésű, baldachinos franciaágyában, hófehér párnák közt, gyengéden , de ellentmondást nem tűrően magáévá tesz és közben iszik a nyaki ütőerünkből, hogy mindenki lássa, mi az övé vagyunk-bocs, ezt lehet, hogy csak én képzelem !??? ;) ).
 
Hoppá! Talán a nagy egyenlősdiben mégis vágyunk arra, hogy egy férfi uralkodjon felettünk? Vagy inkább, hogy egy férfi annyira szeressen, hogy birtokolni akarjon? Vagy méginkább, hogy mi annyira szeressünk egy férfit, hogy vágyjunk rá, hogy birtokoljon?

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kormargo.blog.hu/api/trackback/id/tr72318070

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása