Az örök kérdés járt a fejemben: Mi is az a szerelem? Vagy talán pontosabb, ha úgy kérdezem: Melyik is a szerelem? Amit a férjünk iránt érzünk? Amit a plátói iránt érzünk? Amit a rejtélyes öltönyös srác iránt érzünk, akivel reggelente a liftben futunk össze és még órákig csak ő jár a fejünkben?

Kicsit utána olvastam a szerelem kémiai-biológiai hátterének.

A következőt találtam: Helen Fisher kutatásai szerint a szerelem három különböző érzésből tevődik össze: része a nemi vágy, a lángoló, romantikus érzelmek és a szeretett személyhez való kiegyensúlyozott kötődés.

Ezt figyelembe véve, tehát képesek vagyunk egyszerre három embert is szeretni: egyet hűséges szeretetből (ő a férjünk), egyet romantikus szerelmesen (ő a plátói) és egy harmadikat, aki iránt kimondottan csak szexuális vágyat érezünk (ő az öltönyös a liftből).

Tehát végre megnyugodhatunk, a hiba nem a mi készülékünkbe van. Vagyis éppenséggel pont, hogy ott van. Mindannyiunk készülékében.

 

Mint azt már számtalanszor hallhattuk, minden a szagláson múlik. A feromon felszabadítja az agyban a feniletilamint. Ez egy kedélyjavító hormon, melynek hatására „rózsaszín köd” ereszkedik le ránk és folyton a gyomrunkban érezzük azt a bizonyos zsizsgést! Ennek a hormonnak maximum másfél évig lehet emelkedett a szintje szervezetünkben, aztán az agy „immunissá” válik rá. Ha tehát pár év elteltével, már nem érezzük ugyanazt a lángolást, egy pillanatig se okoljuk magunkat! Ilyen a természet!

 

Azt is megtudtam, hogy a szexuális vonzalom hatóanyaga és agyközpontja teljesen más, mint a szereteté. Ezért lehetséges az, hogy szexuálisan vonzódjunk valakihez, akihez esetleg érzelmileg nem kötődünk. Persze jó tudni, hogy mivel ezek a központok hatással vannak egymásra, a szexuális vágy idővel kialakíthat szerelmi vonzódást.

 

Tanulság: Többé nem kell, hogy lelkiismeret furdalásunk legyen! Vágyjunk csak szexuálisan bárkire! Mindenről a természet tehet! ;)