Mi is jut az ember eszébe egy jó kis virslis-majonézes-kukorica salátáról...Nekem igazi csemegém plussz Jucusra gondolok ha eszem. Judit mesélte még egyszer, hogy sokszor csinál ilyet, ha valami fincsi salira vágyik. Micsoda egyszerű kis cucc és milyen finom. Elképzelem Jucust, ahogy a friss rezidensek buta kérdései és pár skizofrén után hazaérve fáradtan ledobja a magassarkú csizmáját, bekapcsolja a tévét, hátha megy valami jó kis sorozat, aztán benéz a hűtőbe. Hát nincs más benne csak egy pár virsli és tejföl. Még kenyér sincs és kedv sem sok, hogy a legközelebbi közértbe leugorjon. Aztán a babkonzerv mögül kikacsint a dobozos kukorica sárga címkéje. Már a színe is milyen üdítő, főleg télvíz idején. Ebben a percben megszületik az ötlet. Egy kis keresgélés után  még pár nyomásnyi majonéz is előkerül a hűtő fiókos részéből és már kész is a stílusos vacsi. Az elfoglalt ám ötletes doktornő spéci salátája. Azóta én is sokszor eszem virslis-majonézes-kukorica salátát és biztos vagyok benne, hogy Dettus is csinált már párszor. Hát így alkot az ősi szükségkonyhából mára stílussá kinőtt, olasz konyhát is „lefőzve” egy elfoglalt nő.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.